Minden évben van egy nap, amikor a férfiak virágot adnak a róluk gondoskodó asszonyi kezekbe, megköszönve ezzel a reggeli kávékat, a ropogósra vasalt ingeket, a fárasztó napok utáni meleg vacsorákat, az otthon melegét. Mindeközben valószínűleg kevesen tudják, hogy ez a nap, a nők napja eredetileg korántsem ilyen romantikus célzattal alakult ki.

Sőt annak idején, az akkori nők napja még köszönő viszonyban sem volt a mai rózsaszín köntösbe bújtatott, virágot és bonbont ajándékozós nappal.

A nőnap kialakulása szorosan kötődik ahhoz az évszázados harchoz, melyet a nők - a világ minden pontján - azért folytattak és a világon sok helyen folytatnak még ma is, hogy a társadalomban egyenlő esélyeik lehessenek.

Az ünnepnap kialakulásának történetében egészen 1857-ig kell visszatekintenünk. Ebben az évben, március 8-án, New Yorkban a textiliparban dolgozó nők tüntetést szerveztek, mellyel céljuk az volt, hogy emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést harcoljanak ki maguknak.

Fontos állomásai voltak az egyenlőségért folytatott harcnak az Internacionálék. Az I. Internacionálén (1866. szeptember 3-8.) fogadták el azt a határozatot, mely lehetővé tette a nők hivatásszerű munkavégzését. Több mint harminc évvel később, a II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin emelt szót a nők munkához való jogágért. Beszédének fő gondolata az alábbi mondat volt: "Amíg a nők nem lesznek anyagilag függetlenek, addig ugyanúgy a férfiak rabszolgái maradnak, mint ahogy a munkások a tőke rabszolgái."

A német politikusnő volt az is, akinek javaslatára 1910-ben a II. Internacionálé végül megalapította a nőnapot, mellyel a nők választójogának kivívása érdekében kívántak demonstárlni. A világon először 1911. március 19-én tartották meg a nemzetközi nőnapot Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A végleges, március 8-ai dátum, 1917-ben alakult ki. Ekkor történt ugyanis, hogy a II. Miklós cár lemondása után alakult polgári kormány szavazójogot biztosított a nőknek. A dátum tehát a harc e fontos állomásának állít emléket.

Magyarországon először 1914-ben emlékeztek meg ilyen formában a nőkről. Ám az azóta eltelt években már feledésbe merültek az eredeti célok. A nőnap ma már nem arról a küzdelemről szól, amit a nők hosszú időn át az egyenlőségért vívtak. Hiszen az egyenlőséget sikerült elérni. A nők ma már szinte mindenütt ugyanolyan jogokkal és lehetőségekkel indulnak neki az életnek mint a férfiak. Ugyanolyan nehézségekkel kell megküzdeniük és ugyanolyan keményen kell helytállniuk. Mégis, néha jól esik, ha a fene nagy egyenlőséget félretéve, egy napig CSAK NŐK lehetnek.  

Garai Gábor : Nők

Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.
És büntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogok s fakók, simák -
szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.

 http://www.youtube.com/watch?v=85E24gUoomo

Isten éltesse a  NŐKET!