Csanádi imre : Tavasz- ébresztő:
' Ébredj, új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rolytosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító."

Petőfi Sándor: Mi kék az ég!
(részlet )

"Mi kék
az ég!
Mi zöld
a föld!
Zöld föld felett, kék ég alatt
hangos pacsirta fütyörész;
dalával a Napot kicsalta,
a Nap rá gyönyörködve néz."

Weöres Sándor: Kék a hajnal

"Kék a hajnal, kék,
harmat hinti még.
Éledező tarka mező
tavaszi csokra szép!
Kék fönn az ég!
Kék fönn az ég!
Tavaszi szellő fújja hátunk,
ragyog a kikelet, örül a lég!"

Mentovics Éva: Tavasztündér

"Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Faágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet."

Szilágyi Domokos: Tavasz

"Zöldülni tanul a fü,
Nő, növekszik egyre,nézd !
S mit csinál a napsugár?
Tanulja a napsütést.

Bólogat a hóvirág,
szél tanítja rá- na nézd.
Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.

Hazaszáll a fecskepár,
a szúnyogoknak hada,nézd!
még csak zirrenni sem mer,
tanulja a remegést.

zörögni is elfelejt
erdő alján a haraszt,
némán figyel a világ
most tanulja a tavaszt."

Kányádi Sándor: Májusi szellő

"Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen."

Csanádi Imre: Májusdícsérő

"Május,
mosolygó,
békák torkát
megoldó,
gyöngyvirág-nyitogató,
cserebogár-zúgató.
Röptetsz
madarat,
meghozod
a nyarat,
pölyhös
fecskét,
fára cseresnyét!"