"Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
    Járják a bolondját:
    Dínomdánom vigalom,-
    Nincs a táncra tilalom!

    Maskarások, bolondok,
    Rázzátok a kolompot:
    takarodjon el a tél-
    Örvendezzen, aki él!"

 Dorottya Napja

A Dorottya  női név a görög Dorotheosz név latinos nőiesítésének, a Dorotheának a magyarosított alakja. Jelentése: Isten ajándéka.

Egy legenda szerint a név úgy keletkezett, hogy egy ókeresztény lány apjának a neve Dorus volt, az anyjáé Thea, és kereszteléskor ebből a két névből alkották meg a lány nevét, így jött létre a Dorothea.

Február havának egyik legismertebb kalendáriumi szereplője a neve napját február 6-án ünneplő Dorottya.

Még ma is említésre méltóak az egykori Dorottya-napi szokások.

 A középkor végétől diákok, céhek adták elő a vértanú dramatizált élettörténetét, amely később még farsangi elemekkel is bővült. A vértanúhoz köthető legendák kegyes mondanivalójuk ellenére tele vannak pajkos gondolatokat ébresztő elemekkel. Az 1968-as II. vatikáni zsinat mint kitalált személyt törölte a szentek sorából és a római naptárból is. Csokonai Vitéz Mihály Dorottyától kölcsönözte vígeposza címadó hősnőjének nevét.

Több hiedelem és szokás is élt e nappal kapcsolatban. A Felvidéken például Dorottya-napkor nem varrhattak az asszonyok. Ha esett az eső, annak nagyon örültek a juhászok, mivel ez számukra azt jelezte, hogy sok juhtejre számíthatnak.

Vannak, akik Dorottya legendájáról úgy tartják, nem túl eredeti, s a naptári „szomszédaitól" kölcsönzött elemekből rakosgatták össze. Dorottya Dorusnak, a keresztény római polgárnak és Thea-nak három leánya közül legkisebbként Kappadókiában látta meg a napvilágot. A helyi uralkodó beleszeretett. Igen ám, de a leány ellenállt, mondván, hogy ő Krisztus jegyese. Ezért a kényúr forró ónnal teli kádba vettette, de Dorottya sértetlen maradt. Ezt követően kilenc napig börtönben szenvedett. Ott angyalok táplálták, amitől szebb lett, mint valaha. Miután továbbra sem engedett hitéből, sőt, azt állította, hogy Jézus kertjében szokott rózsát és almát szedni, kínzói vasgerebennel szaggatták. Mielőtt lefejezték, bírája gúnyosan azt kérte tőle, hogy égi jegyesétől küldessen neki azokból a rózsákból és almákból. A legenda szerint a kivégzés után egy égi gyermekküldönc meg is jelent a bírónál virágokkal és gyümölccsel teli kosárral, mire az a csoda láttán megtért, és dicsérte Dorottya Istenét, amiért februárban rózsát és almát küldhet neki.

Dorottya, a „Tavaszi Rózsa" – így nevezték a hozzá imádkozók – e csoda lévén lett a kertészek és virágárusok védőszentje. Attribútuma a virágos, gyümölcsös kosár volt, s neve napján virágot és almát szenteltek a templomokban.

A februári rózsacsoda csak bennünket, európaiakat kápráztathat el. Szűkebb pátriájának kies tengerpartjain ugyanis a februári rózsanyílás aligha ment ritkaságszámba. Talán közelebb járunk az igazsághoz, ha a Tavaszi Rózsának becézett Istennői Ajándékban – ezt jelenti ugyanis a szent neve – a régi rómaiak tavaszistennőjét, Flórát véljük felismerni. Az ókori Róma híres volt rózsakultuszáról. Az örök város egyik titkos szent neve is Flora (virág) volt.

Dorottyát nemcsak a virágkertészek, de a várandós és szülő nők is segítségül hívták szükség esetén.

Dorottya-napja nagy figyelmet élvez a népi regulák szerint, mert „ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja", vagyis enged a hideg idő a szorításból. Minden jel a hosszú, unalmas tél után a tavaszvárást sejteti.

A télbúcsúztató és tavaszváró farsang a hagyományok szerint a vígasság és a furfangos párviadalok, a különböző jelmezes, alakoskodó játékok időszaka.